Kedves olvasó és imádkozó testvérek!
Olvasandó: Máté ev. 3,3-17.
A keresztyén világ ma Jézus megkeresztelkedésére emlékezik. Keresztelő Jánoshoz tömegek mennek ki Júdea pusztájába, hogy hallgassák azt, amit mond és megkeresztelkedjenek.
János számára már világossá vált, hogy Jézus a Messiás. Keresztelő János előtte is azt mondta magáról, hogy Ő csak a Megváltó útkészítője. Annál inkább megdöbben, amikor Jézus arra kéri, hogy János őt is keresztelje meg. Az akkori zsidó gondolkodás szerint a Messiás eljövetele nem lehetett máshogyan, mint egyértelmű, mindenki számára látható hatalomátvétellel. Aki a Messiás, az kiűzi a megszálló rómaiakat és az őt megillető trónra ül, mint király.
Amikor Jézus megkeresztelkedett, nem azért, mert bármilyen bűne lett volna, hiszen bűntelen volt, hanem azért, hogy az Istentől elszakadt ember mellé álljon. Közösséget vállal az emberiséggel. János tiltakozására: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj Jézus és Te jössz énhozzám? Jézus azt válaszolja: „Engedj most nekem,… hogy így töltsünk be minden igazságot” (15.v).
Az igazság az: áldozat nélkül nincs bűnbocsánat. Ezért hangzik el ez a mondat „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Ján. ev.1.) A világ bűnét, nem bűneit. Az eredendő bűnt és minden egyéb bűnt is. Jézus az a bárány, aki feláldoztatott a Golgotán minden bűnünkért. Jézus azt a bűneset miatt leszakadt hidat építette újjá, amit az ember lerombolt, amikor fellázadt az Isten ellen. A bocsánat pont ezt jelenti: elvállal minket, megbocsát nekünk, eltörli álnokságainkat és vétkeinkről többé nem emlékezik meg. János evangéliuma azt is leírja, hogy Isten lelke Galamb képében leszállt Jézusra a megkeresztelkedése után a Szentlelke és ő bizonyságot tett arról, hogy Jézus az Isten Fia. A galamb az új szövetség és az új világ eljövetelét hirdette.
A kegyelmi idő eljött. Karácsonnyal elkezdődött az, amit Isten már régen eltervezett: aki csak akar megmenekülhet. Amikor az özönvíznek vége lett, és annyira megszáradt a föld, hogy kimehettek a bárkából, ezt abból értették meg, hogy a Noé által kibocsátott galamb olajfaággal a csőrében tért vissza. Ez azóta is a béke jelképe. Mi ebben az új, de utolsó korszakban élünk, a kegyelmi időben, Isten hív magához, mert szeret.
Varga Róbert lelkipásztor