Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!
Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt. (Filippi 2,5)
Az apostolok leveleiből megállapítható, hogy az első keresztyén közösségek között jelentős eltérések voltak. Egyek voltak Krisztusban, de nem gondolkodtak mindenről egyformán. Pál nagyon szerette a Filippibelieket, de ez nem zavarta meg a lelki látását, arra nézve, hogy meglássa a hiányosságokat és azt, amin változtatni kellene. A szeretet nem kell, hogy megvakítson, de kell, hogy arra indítson bárkit, hogy szeretetben az igazságot mondjam meg a másiknak.
Mi az indulat, amiről olvasunk? Az emberi indulat egy elindító erő, ami belülről jön, és lehet jó vagy kevésbé jó következménye. Lehet ösztönző erő, de lehet gyilkos erő hordozója is.
Milyen volt Jézus indulata? A Filippi 2,5-8 ig azt olvassuk, hogy az az indulat legyen a Krisztus követőkben, amely megvolt Jézusban. Ő nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő. Nem élt vissza vele, nem értette félre, nem használta ki, úgy élt, ahogyan kellett, és kedves volt Istennek. Megalázta magát és emberekhez lett hasonlóvá, kivéve a bűnt. Isten Fiából az Ember Fia lett. A menny királya rabszolgának való halálnemben halt értünk kereszthalált. Életét adta sokakért. Mt.20,28.
Az Ő indulta 2 forrásból fakadt: az alázatból és az engedelmességből. Jézus mindvégig alázatos maradt, egészen a golgotai haláláig. Példát adott és segít, hogy példát meg is éljük, míg kiábrázolódik rajtunk a Krisztus, vagyis egyre jobban hasonlítunk Őrá. Ezet lehet kérni tőle, ezt az átalakító formáló akaratot, kegyelmet.
Varga Róbert lelkipásztor