Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!
Bármit tesztek, lélekből tegyétek, úgy, mint az Úrnak, ne pedig úgy, mint embereknek. (Kol 3,23)
A fenti bibliai mondat az egyik kulcsszava a Szentírás tanításának.
Mi nagyon gyakran abban a veszélyben forgunk, hogya Jézussal való személyes tapasztalatokat kifejezetten csak un. “kultuszhelyekhez”, mint a templom, a gyülekezet, imaterem, stb. kötjük. Tapasztalatainkat, élményeinket, hitbeli átéléseinket ezekhez kapcsoljuk. Pedig Isten igéje világosan arra tanít, hogy nem csak a kiemelkedően hitbeli dolgokhoz köthető események, helyszínek vannak az ő szemei előtt, hanem azt akarja, hogy az egész napunk, hetünk, hónapunk stb. is előtte történjen, általa, vele. Isten mindig azt akarja, hogy a teljes életünk az ő szeretetteljes gondoskodása, vezetése alatt álljon. Ünnepnapjaink során, hétköznapjainkban,. vagy akár a betegágyunkon is. Otthon és útközben.
Amit Isten bízott ránk, azt teljes szívvel kell végeznünk, és ha ez így van, akkor ilyen esetben a bizonytalanság, a tépelődés és a hezitálás távol állhat az embertől. Amit Istennek végzek (és mi lehet az, amit nem?), azt tehetem, hálás szívvel és örömmel.
Sokszor vagy emlékezetből döntünk, és cselekszünk, nem is átgondolva igazán a döntéseinket, vagy indulatból és csak nagyon ritkán tudatosan, Isten előtti felelősséggel. A parancs világos: amit teszünk azt úgy tegyük, hogy azért Isten előtt felelünk! Ez a rejtett hűség – mert ez nem mindig mindenki előtt nyilvánvaló – áldott engedelmesség forrása lesz az életünkre nézve. Nem jelenti ez azt, hogy az emberekkel való közösséget vagy azt, ami nekik jó figyelmen kívül kell tartanunk, hanem azt jelenti: Isten kontrollja alatt élve próbáljunk cselekedni, szólni és bátorítani másokat. Ez függetlenséget jelent, mert nem horizontális függés van az életemben, hanem vertikális. Onnan felülről “kimondhatatlan ujjal” (Babits M.) vezet majd Jézus érdeméért az Isten!
Varga Róbert lelkipásztor