Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!
Olvasandó: Lukács ev. 10,20
A tanítványok egy “sikeres” evangélizációs útról térnek vissza, és örömmel és büszkeséggel mondják el Jézusnak azt, amit elértek. Jézus meghallgatja őket, és dícséret helyett a lényegesről a fontosra, a legfontosabbra tereli a figyelmüket. Melyik kérdés ez? Minden ember neve szerepel névsorokban, listákon. Születési nyilvántartás, osztálynévsor, felvételi, szakmai versenyek, betegek listája és a végén majd az elhunytak névsora. Jézus azt teszi világossá: a legfontosabb az, hogy a mennyei névsorban szerepel-e a nevünk? Ez a kérdés itt és most időszerű mindenkinek. A halálunk után már nem kerülhetünk be a mennyei névsorba.
Pont ez volt a középkori egyházi reformáció idején, Luther, Kálvin felismerése: az ítélet alóli megmenekülés kérdése itt, most dől el. A halál után már nem lehet változtatni ezen. Sem pénzzel – búcsúcédulák árusítása, sem imádsággal – ima a halottakért, sem semmivel.
Az, hogy ki hova kerül, a földi létben dől el és nem odaát. Itt, most lehet Jézus mellett dönteni és új szívet, életet, örök életet kapni. Ezen az elhunyt szentek sem tudnak segíteni, mert a halálunk után nincs változtatásra lehetőség. Minden más, tévtanítás.
Az 1 Timóteus 2,5 szerint Jézus az egyetlen közbenjáró Isten és ember között. Jézus azt mondta a tanítványainak: “Annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!”
A Te neved ott van a mennyei névsorban, az üdvözültek között?
Varga Róbert lelkipásztor