Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!
Olvasandó: 1 Thesszalonika 4, 13-18
Ebben az évben is megtelnek a temetők sok helyen már halottak napja előtt. Mondhatjuk nyugodtan azt, egy új halottkultusz van kialakulóban.
Ne szeressük és ne tiszteljük az elhunytak emlékét? Ne vigyünk virágot és ne gondozzuk a sírjukat? Mondhat-e, akarhat-e ilyet a szerető Isten? Nem. Nem mondja és nem akarja ezt, de azt igen, hogy amikor a temetőbe megyünk ne az elhunytakkal akarjunk beszélgetni, hanem az elhunytakról Istennel. (V. Mózes 18.9) Ez pedig nagy különbség.
Kegyelettel lehet és kell is emlékeznünk nem csak halottak napja körül azokra, akik előttünk éltek. Dédszüleink, nagyszüleink, szüleink, testvéreink, rokonaink voltak, de már meghaltak. Itt szeretném megjegyezni, akkor is így van ez, ha nem mindig és mindenben álltak azon az erkölcsi magaslaton, ami példa, minta lehetett volna a számunkra, vagy nem Isten szerint éltek. Ezt majd Isten rajtuk kéri számon.
Akik a korai kereszténység idején éltek, bizonytalanságban voltak amiatt, hogy hova kerülnek azok, akik hitben haltak meg és Jézus még nem jött el másodszor? Pál világosan ezt írja:
1. Nem kell szomorkodnunk. Gyászoljuk meg őket, de engedjük el Isten kezére az elhunyt szeretteinket. Ő nem csak igazságos, de szerető Isten is, és így is ítél meg mindenkit. Minden ember minden gondolatát, cselekedetét, döntéseit és szándékát. Rámutat az apostol arra, hogy az egész kérdést csak a hitbe ágyazva érthetjük és kezelhetjük jól. Aki hiszi, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az afelől is bizonyos lehet, hogy akik már meghaltak, Isten azokat is előhozza. Addig az alvás állapotában vannak és itt célzottan nem a halál görög szó, hanem az alvás szó szerepel az ősi szövegben.
2. Lesz utolsó ítélet és lesz feltámadás. A megmenekülés ideje az Isten jogos ítélete elől, alól, ma, itt és most van. A halál után az Isten előtti státuszán, helyzetén az embernek sem ima, sem búcsúcédula, sem mise, semmi más nem segít. Amíg élünk, addig dönthetünk Jézus mellett, vagy ellene.
3. Mindenkor vele leszünk. Jézus oldalán idelenn hitben és Jézus oldalán odafenn mennyei dicsőségben, látásban.
Idelenn Vele, odafenn is Vele! Mi van ebben riasztó, félelmetes vagy elkeserítő? Örömhír ez! Akiben hittem a földi életemben, azzal töltöm az örökkévalóságot is. Ez a bibliai rend és világos tanítás. Ez az igazi vigasztalás, vigasztalódás alapja is! 18.v.
Jézus meghalt és legyőzte a halált a Golgotán. Jézus feltámadott és él! Azok is élnek hit által, akik hisznek Benne. Amikor a hívő meghal, Isten átveszi egyik kezéből a másikba. Innen átviszi a mennyei dicsőségbe!
Varga Róbert lelkipásztor