Csütörtöki lelki táplálék

Olvasandó: 46. Zsoltár 2.v.

Kedves olvasó, imádkozó Testvérek!

Egy kisfiú apjával kiment a parkba és a játszótér homokozójában utakat és alagutakat ásott kis lapátjával. Ahogy ásott, egy nagy követ talált a homokozó közepén. Nyomta, taszigálta a követ, próbálta körülásni, hogy kiszabadítsa a homokból. A fiú nagyon kicsi volt, a kő pedig túl nagy volt a számára. Végül sikerült kimozdítania, de rájött, hogy hiába, a homokozó falán nem tudja átgurítani a követ. Túl magas volt a deszka. A kő mindig visszagurult és végén még a fiú ujjait is lehorzsolta. Elkeseredetten sírni kezdett. Közben apja a ház ablakából nézte a fiú küszködését. Amikor sírni kezdett a fiúcska, egyszer csak egy árnyék vetődött rá, és azt látta, hogy az apja az. Az apa azt kérdezte: „Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésre álló erőt?” – De hát azt csináltam, sírt tovább fiú, min-
den erőmet beleadtam! – Nem fiam, válaszolt az apja, nem használtál ki minden erőt, nem kértél meg engem, hogy segítsek! Azzal az édesapja lehajolt, megragadta a követ és kirakta a homokozóból.


Vannak kövek az életünkben és vannak küszködések is. Sokszor a magunk erejében bízunk és nem hisszük el, hogy az apró és kevésbé fontos nehézségeink és nagy súlyos köveink is érdeklik az Istent. Egyedül nem vagyunk képesek megoldani, de még csak mozdítani sem, azt, ami megterhel. Istenhez mindig fordulhatunk. Ő végére mehetetlen erőforrás a számunkra. Ezért írja azt a zsoltáros: „Mindig biztos segítség.” Mindig. Kivétel pedig nincs. Minden helyzetben, erőtlenség, baj, nyomorúság idején és nagy örömben is. Fordulj Jézushoz és mutass rá a „kövedre”- majd Ő segít. Megsegít, kisegít, átsegít mindazon, amivel nem bírsz!

Varga Róbert lelkipásztor