Olvasandó: Lukács evangéliuma: 7,1-10
Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!
Róma városát egy homályos forrás szerint, Kr.e.753-ban alapították. A Kr.u. 5. században, a germánok rombolták le, és ezzel együtt a világbirodalmi helyzete is megszűnt. Az akkor ismert világ szinte egészét uralma alá hajtotta a birodalom. A légiók pedig a kor legkorszerűbb és legütőképesebb hadseregét alkották. Judea provincia is megszállás alatt volt. Róma azonban a helyi vallás gyakorlását megengedte, mert tudták: minden lázadás a helyi istenek, vallás betiltásával kezdődhet. Azt azonban nem olvassuk, csak itt, hogy a megszálló légiók egyik katonatisztje zsinagógát építtetett a megszállás alatt álló terület lakosságnak. Nem sokszor olvassuk azt sem, hogy Jézus csodálkozott valamin, de itt Lukács azt írja, Jézus csodálkozott a százados hitén. Mit mondtak mások erről a katonatisztről? Méltó, hogy Jézus segítsen a tiszt szolgáján, aki beteg.
Már önmagában megdöbbentő az, hogy egy tiszt szereti a tisztiszolgáját. Ez egyik hadseregre sem volt jellemző. A tisztiszolga kiszolgáltatott helyzetben volt, és ha nem úgy ugrált, ahogyan a tiszt követelte, könnyen a háború első vonalában találta magát. Azt is mondják erről a századosról: szereti népünket, saját pénzén zsinagógát épített nekünk. Olyan ez, mintha a megszálló szovjet hadsereg egyik tisztje, 50 évvel ezelőtt saját költségén református imaházat épített volna a nyírség egyik falujában.
Mit mond a százados saját magáról? Nem vagyok méltó, hogy belépj hozzám, talán tudta azt is, ha egy rabbi (Jézus az is volt) belép egy pogány házába, tisztátalan lesz. Elég, ha szólsz, és meggyógyul a szolgám.
Mi mindig látni akarunk, ez a pogány százados azt mondja: Jézus, benned Isten ereje van, elég, ha kimondasz valamit és szavad teremtő erő. Betegség ki, gyógyulás be. „Legyen világosság és lett” Mózes 1. Könyve. 1.fej. Pontosan ezt mondta a százados. Van hatalmad Jézus kiűzni a bajt, és helyére egészséget teremteni, úgy, hogy elég, ha szólsz, nem kell tenned semmit sem, nem kell odamenned. Jézus szava = lelki, és időnként testi egészség! Micsoda hit!
Mi magunkról általában vagy túl sok jót, vagy túl sok rosszat mondunk. Egyik sem reális. Mit mondott a századosról Jézus? Nem dicséri, mert nem a jó cselekedetek a mérce Isten előtt. Ef. lev. 2,8! Nem beszél jó tulajdonságairól, csak a hitéről. Isten előtt a hit számít. A hit hat, egyedül. Nyilván nem mindegy,
hogy hogyan élünk, és a cselekedeteink is fontosak, de nem az üdvösség, az ítélet alóli megmenekülés mércéje, alapja az, hogy milyenek a cselekedeteink.
Mit mondanak rólunk, mit mondunk saját magunkról, mit mond rólunk Jézus?
Varga Róbert lelkipásztor