Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!
Nagy bizalommal vagyok irántatok, sok dicsekednivalóm van felőletek, tele vagyok vigasztalódással, fölöttébb nagy az örömöm minden nyomorúságunk ellenére. Mert amikor Macedóniába érkeztünk, semmi nyugalma nem volt a testünknek, hanem mindenféle zaklatásban volt részünk: kívül harcok, belül félelem. De Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével. (2 Korinthus 7,4-6)
Sokszor kiderül: nem az határozza meg az eredményt azzal kapcsolatban ami velünk történik, hanem az, hogy hogyan reagálunk a történésekre. Két emberrel történhet ugyanaz, a reakció különbözősége miatt az eredmény egészen más lesz.
Jézus csendességet akart tartani, de a tömeg “betört” a csendességébe, és meghiúsította az imádkozását. Ő mégis szeretetteljes lelkülettel és gyógyító irgalommal kezelte a helyzetet. Ez a lelkület elfogadta a “zavarást” és a “betörést” az imádkozás intim csöndjébe. Tartósan azonban soha nem engedte még bajban levő emberek miatt sem, hogy meghiúsuljon az Atyával való beszélgetése. Az volt ugyanis lelkületének az erőforrása. Jézus megvárta amíg eljön az Atya órája, lehetősége. Ő nem talajegyengető munkagép volt, hanem időnként az akadályokat megkerülő patak, amely az akadályok ellenére is tovább folyik.
Amikor az élet útunk során akadályokba ütközünk, a legtöbbször bosszúsak leszünk, dühösek, vagy csüggedtek. Egyik sem járható út! Az akadály maga, de annak kényszerű megkerülése is lehet gyümölcsöző időszakká az életünkben.
Az Ap.Csel.16.6 szerint Isten Lelke eltiltotta az apostolt attól, hogy Ázsiában folytassa a missziót. Pál Európa felé fordult, mert onnan érkezett segítségkérés, és megértette, nem Ázsiába, hanem Európába kell mennie. Az európai keresztyének egy akadályoztatás gyümölcsei!
Minden akadályoztatás áldássa lehet, magunk vagy más számára. Fil 1,12–ben Pál ezt írja. “Amik rajtam estek, azok inkább előremenetelére szolgáltak az evangéliumnak“.
Milyen a mi nézőpontunk? A keresztyén ember nem megtörik a bajban, hanem Isten segítségével megtanul kitörni abból. Jézus is így élt! A Golgotán megtörték a testét, kioltották az életét, de Isten erejével kitört mindebből: harmadnapon dicsőségesen feltámadt! Ezért mi is élhetünk győzelmes életet, mert azakadályok áldássá válhatnak a számunkra!
Varga Róbert lelkipásztor