Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!
Meddig kiáltsak még, ó, URam, és nem hallgatsz meg? Kiáltok hozzád az erőszak miatt, és nem szabadítasz meg! Miért láttatsz velem hamisságot, és miért kell szemlélnem a nyomorgattatást? Pusztítás és erőszak van előttem, viszály és versengés támad! Ezért inog a törvény, és azért nem érvényesül az igaz ítélet. A gonosz behálózza az igazat: ezért hoznak hamis ítéletet. (Habakuk 1,2-4)
Ritkán idézett és olvasott prófétai könyv. Nem sokat tudunk a prófétáról, annyit azonban igen, hogy Manassé és Amon király idejében élt. Erről a 2 királyról szinte csak rosszat ír a Biblia, istentelen, erőszakos és pogány uralkodók voltak. 2Krón 33,2. 2 Kir.21,16. 2 Kir.21,20-21. A király és emiatt a nép is elhagyta Isten útját. Ahol nem félik Istent, ott parancsolataival sem törődnek, a következmény pedig az, hogy elvadul az ország lakossága. Ezt látta a próféta és elkeserítő volt a számára az, amit látott. Felkiáltott: “Istenem miért nem hallgatsz meg? Meddig láttatsz még velem nyomorúságot?”
Alapvetően azt láthatta, amit ma mi is látunk a környezetünkben. Nagy kísértés volt Habakuk számára és számunkra is, hogy abbahagyja a prófétálást, az evangelizálást, az evangélium hirdetését. Ezeknek? Hiszen nem érdekli őket, és nem is törődnek Isten szavával! Végig azt lehet kiolvasni a könyv fejezeteiből: a próféta lelki ereje végére jutott. Ez ismerős lehet bárkinek.
Azután azt olvassuk: “Én mégis kitartok melletted Uram” .Ez a jó és helyes válasz. Mégis, akkor is, végig, mindig. Habakuk addig kiáltott, amíg Isten nem válaszolt. Isten pedig válaszolt – mert ő mindig válaszol. Nem mindig azt mondja, amit hallani akarunk, de válaszol. Azt mondta a prófétának. “Intsd türelemre a szívedet!” – jön még rosszabb is – szép kis biztatás nem? Szeretetteljes biztatás. Vége lesz Habakuk, de még nem most. Jön a babilóni sereg, és annyi foglyot gyűjt, mint a homok. Mindennek ellenére Habakuk könyvének minden fejezete kitekint a jövőre “A Messiás – mert róla beszél Habakuk – ragyogása mint a napé, sugarak támadnak kezeiből, ott van az ő hatalmának rejteke” (3,4). A feladat a számára és számunkra: “Őrhelyemre állok és megállok a bástyán és vigyázok, hogy lássam, hogy mit szól hozzám (Isten) és mit feleljek panaszom dolgában. És azt felelte nekem az Úr: a látomás be fog teljesedni a maga idejében” (2, 1-3)
Jézus eljött és meghalt a bűneinkért, Ő a helyére állt. A helyünkre állni és tenni azt, amire Isten elhívott. A világ belefullad az erőszakba, az igazságtalanságba, az erkölcstelenségbe, a csalásokba. Az igaz (Istenfélő) ember hite által él, írja a Szentírás. A 34. Zsoltár 6. versben ezt olvassuk: “Akik Őreá néznek, azok felvidulnak, és arcuk nem szégyenül meg.” A világ olyan, amilyenné Isten nélkül tette az ember, de aki Jézust követi, az élni fog. Azok felvidulnak és nem szégyenülnek meg. Biztatás ez a javából és a békesség forrása lehet, miközben azt látjuk magunk körül, amit látunk!
Varga Róbert lelkipásztor