Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!
Olvasandó: 1Mózes 15 és János 5,46
Isten hatalmas ígéretet tett Ábrahámnak, akinek a válasza egyszerűen az volt, hogy elhitte azt, amit Isten mondott. Az Istenhívő emberek sokszor azt hiszik, nem kell naponta Istentől újra és újra hitet kapniuk. Pedig a hit is “fogyóeszköz”, mint bármi más. Ha nem ápoljuk és pótoljuk, akkor fogy és fogy. Vagyis az Istenben bízók is rászorulnak a napi kegyelemre. Isten pedig nem fukarkodott, hogy biztosítsa Ábrahámot arról, hogy minden úgy lesz, ahogyan azt megígérte. Ezt azonban megelőzte az, hogy amikor a kettévágott állatok között átment Isten, (szövetségkötés) nagy sötétség lett, és Ábrahám számára az a rémület éjszakája volt. 12,17 és 18. vers.
Időnként élérheti még az Istenben bízó embert is a nagy rémület éjszakáját, amikor úgy érzi, azt gondolja, vagy tévesen azt hiszi: elhagyta az Isten, pedig csak a próba egyik magasabb fokát éli át. A sötétben is ott van Isten keze és kezében, kezéből az áldások sora, a kijelentés és az ígéretek sora a számunkra.
Bízz benne jobban! Ezért mondta azt Jézus: “Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, met énrólam írt ő.” Minden Jézusra mutat, a megfeszített Isten Fiára. Belőle indul ki, fakad és benne végződik minden. Ő az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.
Varga Róbert lelkipásztor