A szoros kapun menjetek be. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a pusztulásba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Mt. 7,13-14)
Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!
A legtöbben, akik olvassák ezt a részt azt gondolják, hogy van egy széles és van egy keskeny út. A kettő között szédeleg, mozog, sétál az ember. Pedig ezt nem írja a Biblia. A széles útban van a keskeny, hiszen ebben a világban élünk, de nem kell azonosulnia a keresztyén embernek a széles úttal. Viszont, amikor lelépünk Isten útjáról, követéséből, azonnal a széles úton találjuk magunkat.
Korunk életmódjának egyik jellemző tünete, a kényelemre való törekvés. Kényelmesen lakni, öltözni, étkezni, inni, dolgozni és pihenni. Van lift, van internet, mobiltelefon, és a szomszédunk házában még elektromosan működtethető redőnyök is. Nem kell kínlódni a fel és leengedéssel, az elektromos áram elvégez mindent a tulajdonos helyett. A kényelem félelmetes lehúzó erővel bír.
Jézus nem véletlenül mondja: menjetek be a szoros kapun, járjatok a keskeny úton. Mind a kettő lelkileg is megmozdulást igényel. Ellustulhatunk lelkileg is – és ez azzal jár: semmi sem tud kimozdítani a helyzetünkből.
Jézus tanítása soha nem a kényelemről, hanem mindig a küzdelemről szólt. Mi pont ezt nem szeretjük. Nem küzdeni akarunk, hanem pihikélni. Testileg és lelkileg is. Hagyjanak békén, jó ez így. Isten pedig nem hagy békén. Ki akar mozdítani. Menj be a szoros kapun, járj a keskeny úton! – ez a kettő az életet jelenti. Isten pedig az élettel akar megajándékozni. Minden nap. Napról napra.
Járni a keskeny úrton = keresni, kutatni, megérteni és megtenni Isten akaratát. Ez minden, csak nem kényelmes napok sora. Az ő akaratát megérteni, az küzdelemmel jár – megtenni, az még inkább, – de a gazdag és az élettel teli élet csak így lehet a miénk. Jézus ezért jött és ezért halt meg – hogy ezt adhassa nekünk! Mindenkinek!
Varga Róbert lelkipásztor