Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. (János 3,16)
Kedves olvasó és imádkozó Testvérek!
A keresztyén ember nem kioltja egy másik ember életét, hanem igyekszik megmenteni azt. János evangéliuma 3. fejezetének 16. verse arról is szól, hogy Isten mennyire szereti az embert. Annyira, hogy Jézus Krisztus meghalt minden emberért és ezen a tényen semmi sem változtat, sem tagadás, sem ilyen-olyan teológia, sem ellenkezés, sem gyűlölet, sem felejtés.
A másik, János 3,16 a jánosi levelekben van – de a kettő kiegészíti egymást. Az első arról szó, hogy Isten szereti az embert, a második pedig arról, hogy akik hitben járnak, adósai a másik embernek. Isten szeretetével, a jó hír tovább adásával, és néha, ha kell, az életük árán is segíteniük kell a másiknak. A forradalmak idején önkéntelenül is igazzá lett ez az evangéliumi parancs: Mi is kötelesek vagyunk életünket adni az atyánkfiaiért!
Krisztus áldozata minta és példa egyszerre. Ritkán fordul elő az valakivel, hogy egy másik ember élete az ő szavain, döntésén, vagy kiállásán múlik. Nem egyszer megtörtént, hogy valakinek a mentő szavai után elengedték a foglyot, de azt, aki megmentette, kivégezték miatta, helyette.
Minősített időket élünk most is. Sokan szorulnak segítségre lelkileg, testileg és anyagilag is. Megteszed-e, amit most tenned kell? Az ige szerint a segítségadás nem “szabadon választott gyakorlat”, hanem keresztyéni kötelesség. Akár élet-halál kérdése. Megadod-e a másiknak, atyádfiának azt, amit csak te tudsz, helyesebben rajtad keresztül Isten tud megadni neki? Idődből, pénzedből, életedből?
A mai vásárlási nyugták egészen kis formátumban kerülnek a kezünkbe, de ha elszámoláshoz kell a nyugta, akkor anélkül nem lehet lezárni egy pénzügyet. Az életünk végén is lesz elszámolás, végelszámolás. Gondolataink, akaratunk, odaszánásunk, hitünk, vagy épp hitetlenségünk okán. Egyszerűen azért, mert Isten azt mondta, hogy lesz utolsó ítélet,
végelszámolás.
Hogy áll az életed mérlege? Még nincs késő, önmagadat Istennek adni és felebarátodnak is megadni azt, amivel adósa vagy.
Varga Róbert lelkipásztor