Kedves imádkozó és olvasó Testvérek!
Ahogy közelebb ért, és látta a várost, megsiratta, és ezt mondta: Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve szemed elől! Mert jönnek rád napok, amikor ellenségeid sáncot emelnek ellened, körülvesznek, mindenfelől megostromolnak és földre tipornak téged és fiaidat falaidon belül, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét. (Lukács 19,41-44)
Ma Jeruzsálemben, az olajfák hegyén, egy kicsiny kápolna emlékeztet arra, hogy Jézus közeledve Jeruzsálemhez, megállt. Rálátva a városra, könnyekre fakadt, mert tudta: a zsidók szent városából pár évtized múlva semmi sem marad majd. A város és az ország népének nagy része elutasította Őt, mint Messiást, annak ellenére, hogy minden jel, prófécia világosan mutatta: Jézus a megígért Messiás. Nem a saját sorsa miatt sírt, hiszen a városhoz közeledve, kereszhalálához is egyre közelebb került, hanem a hitetlen, őt elutasító városra váró pusztulás miatt.
Jézus jó értelemben nacionalista volt. Szerette a népét, és őket helyezte az első helyre. A pogány asszonynak meg is mondja: nem küldettem, csak Izrael fiaihoz. Amikor a Jézusról szóló evangéliumot ők elutasították, akkor fordultak az apostolok a pogányok felé.
Mi miattunk is könnyezhet Jézus? Ezt így nem mondja a Szentírás, de az bizonyos, hogy megszomoríthatjuk Istent, amikor nem hallgatunk rá, szava nem fontos igazán a számunkra. A szívünket nem nyitjuk meg előtte. Van amit megbeszélünk vele, de a sok kérdésben nélküle hozunk döntést, majd nem egyszer azt mondjuk Jézusnak: miért nem akadályozta meg, ha látta, hogy rossz döntést készülünk hozni? Sok mindent megteszünk buzgóságból, de az uralmat az életünk fölött nem adjuk át neki teljesen. Meddig marad ez így? A Bibliában azt olvassuk: öröm van egyetlen bűnös megtérése fölött Isten színe előtt. Nem akarsz örömet okozni Jézusnak?
Varga Róbert lelkipásztor